Prológus

Fogalmam sincs mit mondhatnék.Talán azt,hogy olyan vagyok,mint a többi velem egykorú lány......legalábbis olyan voltam.Voltak barátaim,volt otthonom,de ami a legfontosabb........volt családom.
Már lassan egy hete lakok új "családomnál", de még most sem találom a helyem közöttük.Itt minden olyan tökéletesnek tűnik,mintha a világot letakarták volna egy átlátszónak tűnő lepellel,ami védi mindentől...de a valóság nem ezt tükrözi.
A való világban semmi sem tökéletes,ezzel együtt én sem.
Ma három éve,hogy elveszítettem mindenem.
A szüleimet és a testvéreimet meggyilkolták,egy rosszul sikerült rablás során,csoda hogy én túléltem.
Túl fiatal voltam ahhoz,hogy egyedül éljek és mivel egyetlen élő rokonom a jó és drága Lüszi nénikém nem akart befogadni,mondván nem akar eltartani még egy ingyenélőt,fogta magát és elvitt egy gyermek otthonba.
Frankó rokon mondhatom........
Onnantól kezdve sehol nem maradtam négy hónapnál tovább.Az otthonból sokszor elvittek,volt hogy pár hétre,de olyan is előfordúlt,hogy két nap után visszavittek.Soha senkinek sem voltam úgy jó ahogy vagyok mindenki csak változtatni akart rajtam és ezt már nagyon kezdtem megelégelni.Most is egy családnál vagyok,de nem igazán illek bele az ő tökéletes idillükbe.A nevelőm szerint ez az utolsó esélyem,mivel már túl idős vagyok és a legtöbb család kisgyereket szeretne,ezért eléggé nehéz volt találni számomra egy olyan családot amelyiknek nem igazán a kor számít,bár egy év múlva úgyis mehetek  a nagyvilágba.Teljesen mindegy,hogy hol kárhozom el.
Egyébként egy 35 éves nő fogadott be a neve Joanna,van egy fia is aki tőlem két évvel idősebb.Joanna csak Hazz nak hívja,de a rendes neve Harry alias Harold.
Most még eléggé kellemetlen fiúval élni egy házban,de remélhetőleg hamar megszokom,aztán amint betöltöm a 18-at húzok is el Párizsba.Addigis megpróbálom kihozni a legjobbat a helyzetből,amíg csak tudom.Hiszen vár rám a nagyvilág.Aki még nem tudná a nevem Zoe Harper és ez az én történetem......